XVI
Azt mondta Reb Taub: „Az emlékezés ne
volna lehetséges, ha nem halnánk meg
minden nap. A Halál Angyala éjjelente
elviszi a lelkünket a Sheolba. Kitörli
belőle az Én-t, majd visszahozza. Reggel,
amikor felkelünk, a Sekhina ismét
a homlokunkra írja az Alefet, amely
az egyes szám jele." „Amikor a Sekhina
elfelejti a nevünket, nem tud többé Alefet
írni", mondta Reb Teitelbaum, „mert az
Alef az Én része." Reb Hersele azt fűzte
még hozzá, hogy amikor a kitörölt Én fölött
zokog a Sekhina, könnyei véletlenül mossák
le az Alefet – az Emlékezés Szombatján.
XVII
Aznap sehogyan sem akart eljönni
a Szombat. Pedig ugyanúgy várták
a faluban. Kifényesítették az ón
gyertyatartókat. A gyertyákat már
odakészítették az ablak alá. Eddig
az elhamvadó nap fénye lobbantotta
fel kanócukat minden Sábeszkor.
De most nem történt meg. Feszülten
figyelték a Fény Birodalmának
visszahúzódását. Az útszéli
lapulevelek, bodzabokrok alatt
megjelentek az első árnyékok.
A zsidótövis bokor színe is már
pirosra változott, mintha végig
ömlött volna a levelein a haldokló
Nap fénye. A templomszolga
kétszer is kiment a falu végére
megnézni az ég alját, amelyet
eltakart a nyárfasor. De mégsem
akart este lenni. Hiába főtt meg
a sólet. Mindhiába csillogtak
a poharak az asztalon, mint tört
vér a butéliában a fűszeres bor.
Csak a Bolond tudta, mindez miért.
XXI
Amikor a kállói haszidok
napok óta tolongtak a vagonokban,
és már nem voltak sem dühösek,
és már nem is sírtak, csak
imádkoztak, majd fáradtan
mormoltak, a rabbijuk ima
közben egyszer csak felkiáltott.
Aztán elájult. Amikor magához
tért, azt mondta, egy vékony,
szakállas alak jelent meg neki.
Erősen torkon ragadta, és azt
súgta a fülébe, hogy szent a hely,
ahol majd újra megjelenik neki.
Egy nap a vonat megállt. Hosszú
rámpán vonultak, a halálosan el-
csigázott csapatban ott lépdelt az
Öreg, aki látta még a Szentet, és
a kállói haszidok tudták, hogy
mellette ott vonult Ő. Eckardt
Unterscharführer magyarul
szólt hozzájuk, mintha otthon
volnának. Majd a szelektálást
végző tiszt előtt bal felé tért el
övéivel Taub Eizik, a Szent.
A Név Megszentelése
Azon az estén, mikor az Igaz
elárultatott, mikor megszületett,
meghalt és eltemették, mikor
a sírban remegett a teste, és
szemhéja úgy megduzzadt,
akár egy krumpli, vagy inkább
olyan lett, mint egy megrohadt
paradicsom, amely ránehezedett
a szemgolyóra, amitől aztán
alig látta a wormsi bölcs a keresz-
teseket, mikor kínzói elfáradtak,
és a rabboni feje félrebillent,
azon az estén, mikor az Ártatlant
elárulták, és a halálra szántak gyerekeit
tizenhat éves kor alatt csupán csak
hulladékként kezelték, akárcsak
az öregeket, a betegeket, a hibásokat,
és a hívek nélküli Isten nevét nem
ejtették ki, azon az estén, mikor
az igazakat megvetették, akkor
a Három eggyé lett, az Atya-,
a Fiú- és az Anyalélek a tűzben és
füstté a kéményekben, amikor Otto
Moll tökéletesítette a gödörben-
égetés technikáját a fortyogó, újra-
hasznosítható zsír elvezetésével.
Hászid Szekvenciák: válogatás
Borbély Szilárd
'The Sanctification of the Name' first appeared in I Lived on this Earth . . . Hungarian Poets on the Holocaust. Selected and edited by George and Mari Gömöri. Alba Press: London, 2012.
Click here to read László Bedecs's interview with Szilárd Borbély, also from this issue.
Listen to XVI, XVII & XXI in the original Hungarian read by the author:
'The Hasidic Sequences' of Szilárd Borbély comprise the third section of his widely-acclaimed collection Halotti pompa (Death Magnificent, Kalligram, 2004-6). Broadly conceived as a metaphorical act of mourning for a tragedy that is never fully articulated, Death Magnificent examines mourning, death, and the relationship of the immaterial to the human body through the three great traditions that have most shaped contemporary Western culture: Jewish, Hellenic, and Christian. In the first section, following to a certain degree in the footsteps of the 17th-century German poet Angelus Silesius, the Christian narrative is framed within the specific 'folkloric-Baroque' traditions of Central Europe, subjected of course to Borbély's profound theological and ethical probing. The second section of the book, 'The Sequences of Amor and Psyche,' examines the metaphysical ramifications of this classical myth largely from the viewpoint of Psyche, calling into question the brutality of language, its 'occupation' of the body, and postulating the problematics of a potential refuge in the immaterial. In the third section, 'The Hasidic Sequences,' Borbély works with the legends and tales of the wonder-rabbis (tzadiks) of his own native Szatmár County in Eastern Hungary, an area of the country historically beset by poverty and ethnic tension often edging into outright racism (most frequently against Jews and the Roma). The Szatmár Jewish community, including its deeply devout Hasidim, perished in Hitler's gas chambers in World War II with very few survivors. Borbély's re-interpretations—literally, his resurrection—of their tales and legends, his profound questioning of our common Hellenic-Jewish-Christian patrimony, and moreover, the way in which he causes these narratives to refract and reflect off each other, urging us to re-think our too easily held assumptions, makes him one of the most important poetic voices of the early millennium in today's Europe.
Szilárd Borbély (Fehérgyarmat, Hungary, 1963–2014) is widely acknowledged as one of the most important poets to emerge in post-1989 Hungary. He worked in a wide variety of genres, including the essay, drama, and short fiction, and was the recipient of many highly prestigious literary prizes in his native Hungary. From the beginning, with his widely acclaimed Hosszú nap el (Long Day Away, 1992), Borbély pushed the Hungarian language to its utmost breaking point in the service of a vision that, while profoundly and theologically searching, fully embraces the peculiar condition of post-late-Modernity. At once deeply philosophical and relentlessly concrete, Borbély's unique poetic language places him in the legacy of other great central European thinkers such as János Pilinszky and Vladimír Holan.
Ottilie Mulzet translates from Hungarian and Mongolian. Her translation of László Krasznahorkai's Seiobo There Below won the Best Translated Book Award in 2014. Forthcoming translations include: Destruction and Sorrow beneath the Heavens, by László Krasznahorkai (Seagull Books, 2016); The Dispossessed (HarperCollins, 2016) and Berlin-Hamlet by Szilárd Borbély (NYRB Poets, 2017); and Lazarus by Gábor Schein (Seagull Books, 2017). She is also working on an anthology of Mongolian Buddhist legends.
