Három versek

Németekkel teázva 1931-ben

— Ma Thomas Mann vendége voltam.
Megteáztunk. Ő mit se változott,
most is jókedvű, egészséges, és
kevésbé merev, mint Móricz, vagy Babits.
Családi körben ittunk teát. Fia,
Klaus — nevetve mondja — csakis
pénzért jár haza. Német tudásomat
mind dicsérték, pedig hát tudod,
milyen későn kezdtem tanulni németül.
Innen Angliába mentem, majd vissza Doornba,
ahol meglátogattam Vilmost, az öreg Kaisert.
Itt is szivesen láttak, igen: teára.
Amikor a császár foglalkozásomat
kérdezte, azt mondtam neki: "költő",
mire szárnysegédjéhez fordult:
"hallod? költő!" és nagyot nevetett.
Gondolom, most látott először élő
költőt; igaz, hogy én is most először
száműzött császárt, vaskalaptalant.





Nyáreste Sirmionéban

„Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat"
(Kavafisz)

Már túl az emberélet szebb felén
de útban messzi Ithaka felé
megálltunk egyszer fenn a Garda-tónál
-csak alkonyatkor értünk Sirmione
kis főterére ahonnan röpke séta
Catullus sírkertje  de sajnos akkor
az a sírkert éppen zárva volt
kiültünk hát a csöndes Garda-partra
a gyerekek kavicsokat dobáltak
a vízbe míg a violaszín égre
lassú menetben felmászott a hold
langyos meleg volt s én szemem behunyva
számoltam a hosszú partszegélynek
csapódó kis hullámok loccsanását
a vendéglőből édes zene szólt
-én nem gondoltam akkor Ithakára
csak elfogott a nyár a perc varázsa
míg hűvös szél tépett az éjszakába
s elindultunk Desenzano felé





Német nyelvlecke, 1945 január

-éhség
hideg
szomjúság
hó
fagy
eső
szél
ember
tífusz
halál

.............

das Tod
amikor férfiből
és nőből
az élőlény
semlegesneművé
változik