„Micsoda élvezet úgy nézni a poggyászt, mint aki a semmibe bámul."
—Fernando Pessoa
Я ЛΑЙҚА. Itt Lajka kutya beszélek. Ne ijedjetek meg, azért suttogok, mert a felvételt titokban készítem; ha megtudják, végem van. Végem ugyan mindenképpen van (естъ), de ha már, akkor legyen hősi, mindazonáltal. Ki ne szeretne réztáblát Csillagvárosban, ki ne szeretne róla elnevezett csokit, cigit, ki ne szeretne bélyegen díszelegni, vagy pop nagylemez címadója lenni? Ha van ilyen köztetek, tegye fel szépen a kezét! Na ugye. Gyerekek, tudnotok kell az igazságot. Ne hagyjátok magatokat átverni. Ne szopjatok be mindent, cupp, amit beadnak nektek. Legyetek szovjet gyerekekhez méltón felnőttek, gyanakvóak, legyetek mindig résen és készen az ellentmondásra. Вceгдa гoтoв! Ez a felvétel nektek, szovjet gyerekeknek készül, hogy jegyezzétek vele a csillagporos égre:
EZEK HAZUDNAK MIND, ORBITÁLISAN.
Hallgassátok hát történetemet a soha vissza nem térés előestéjén, накануне невозвращения.
Három éves, nőstény korcs vagyok, nevem Lajka (Ugató), azelőtt Kudrjavka (Bongyorka), de van, aki Zsucskának (Bogárkának) hív, vagyis hát hívott, az immár távolbavesző, szépséges szovjet múltban. Anyámat, apámat nem ismerem, hontalanul, árván, de legalább szabadon jártam Moszkva utcáit. Bejártam a város minden zúgát, kívülről tudom minden szagát, ízét, zaját, nincs ki a Föld e gyönyörű szegletét nálam jobban ismerné. És most mit gondoltok, mit érek ezzel a tudással? Nos, semmit sem érek ezzel a tudással.Titeket arra tanítanak nap mint nap, hogy a tudás hatalom, de azt nem árulják el, hogy ez csakis akkor igaz, ha minden más hatalom is a ti édes, csokiragacsos kis kezetekben van. Most, amikor hozzátok szólok, megkötözve, leláncolva ülök egy parányi kabinban arra várva, hogy holnap, 1957. november 4-én fellőjenek a világűrbe, hogy onnan soha többé vissza ne térjek.
[KÉP]
Most például megkérdezhetnétek, hogyan lehetséges az, hogy valaki, aki egyik pillanatban még Moszkva utcáin fickándozik sorsa és szabadsága teljhatalmú uraként, hirtelen, egy jól irányzott sintérhurok segedelmével, tehetetlen bábbá, s a szovjet űrprogram kiszemelt áldozatává válik. Jó kérdés. Örülök, hogy megkérdeztétek! Nem tudom. Úgy tűnik, néha előfordul (→история). Tehát az sem igaz, második lecke, hogy megfelelő akarattal, erőfeszítéssel minden megtudható, megtanulható. Nos, nem. Időben szólok: a miért pont én? kérdése lényegében semmilyen helyzetben és időpillanatban nem megválaszolható, nem kikutatható, nem megfejthető misztérium. A magasabb akarat kezdetű mondatoknak soha, никогдa, ne dőljetek be, rázzátok le magatokról, mint kutya a vízet. Tanuljátok meg: a nincs magyarázatot magyarázatként elfogadni a legnehezebb, s egyben legnemesebb feladatok egyike—nap mint nap, óráról órára készüljetek rá, s az adott pillanatban helyezzétek a nyelvetek alá, s hagyjátok, hogy kifejtse áldásos hatását. S ne feledjétek: a magyarázat hiánya nem jelenti az értelem hiányát! Így vagy úgy, összeáll egy történet, s minden történet valamiképpen értelmezhető, akár többféleképpen is. Szokjatok hozzá tehát az interpretáció súlyos szabadságához, szépségesen nehéz feladatához.
Telt múlt az idő, s alig egy hónappal az első Szputnyik világrévülettel fogadott, s az ellenséges amerikai nép által nyomban elátkozott fellövése után, egy szép napon Hruscsov elvtárs úgy döntött, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére újabb Szputnyikot kell föllőni. Így is lett. Az erre vonatkozó rendelet október 10-én lépett életbe, alig 4 hetet hagyva az új sputnyik elkészítésére (→gány- oroszul: ?).
[KÉP]
Sorstársaimmal, Albinával és Muzskával (n. b.: lányok vagyunk mindnyájan – gyerekek, ha majd eljő az ideje, foglalkozzatok szépen a szovjet társadalom джендер-problémáival!) arra készítenek fel minket, hogy a világon elsőként, élő utast is küldjenek az űrbe (→ellenséges amerikai nép; →gutaütés). Gyerekek, amikor ezt halljátok, nem arra gondoltok-e mindnyájan, vajon ki lesz az a Szerencsés Kiválasztott, aki a Szovjetúnió Hőseként örökre beírja majd magát a Történelem Nagybetűs Könyvébe, ki lesz az, aki hazájának meghozhatja e felülmúlhatatlan és felbecsülhetetlen dicsőséget? S vajon ugyanekkor nem arra gondoltok-e, hogy beh' jó is lenne, ha ezt a dicsőséget éppen ti hozhatnátok meg a Hazának? De igen, erre gondoltok, mert arra tanítanak benneteket, nemde, hogy a hazáért, rendületlenül. Arra azonban nem gondoltok (mert ezt viszont nem tanítják), hogy ez a hérosz, ez a gigászi lény nem csak úttörő, nem csak mérnök vagy kohász, hanem akár egy nősténykutya is lehet! (Gyerekek, ha majd eljő az ideje, foglalkozzatok szépen a szovjet társadalom esélyegyenlőség- és mobilitás-problémáival!)
[KÉP]
Sőt, nem csak lehet, hanem, mint példám mutatja: kell! (Gyerekek, ha majd, stb., foglalkozzatok a lehet és a kell közti kimarjult rés problémájával!)
Albina nővérkém kétszer repült tesztrakétán, szuborbitális pályán, Muzskát pedig a műszerek ellenőrzésére küldték fel. A világűrbe való kilövésre (→orbitális röppálya) azonban egyes egyedül engem, Lajka kutyát, szemeltek ki, engem ért ez a soha el nem múló megtiszteltetés, ez a felfoghatatlan csuda. A felkészítés alatt mindhármunkat egyre szűkebb és szűkebb ketrecekbe zártak 15-től 20 napig terjedő időszakokra, hogy ezzel is szoktassanak minket a majdani körülményekhez. (Gyerekek, ha majd eljő az ideje, nem árt, ha már hozzászoktatok volt a majdani körülményekhez. Edzeni, szüntelen.) Az egyre fokozódó bezártság okozta stressz oda vezetett, hogy se hugyozni se kakálni nem tudtunk, pardon, ettől érthetően nyugtalanok lettünk, és ezt a beadott hashajtókkal sem tudták kompenzálni, csak a szívós tréningjükkel, ami egyebek mellett abból állt, hogy centrifugába meg zajszimulátorokba dugtak minket, amitől (сюрпpиз!) többszörösére szökött fel a vérnyomásunk. Gyerekek, ne fészkelődjetek, az igazságot tudnotok kell. Az igazság nem szép, de érdekes.
Negyedik napja ülök ebben az építményben, amiről mindenki tudja, hogy az első körnél gajra (→oroszul: ?) fog menni. Rámállítottak két smasszert, akik folymatosan vizslatnak; próbálok hasból beszélni, hogy ne vegyék észre a szájmozgásomat. Beszélő kutya nem kell nekik, csak repülő kutya kell.
Ma, életem harmadik évében, a soha vissza nem térés előestéjén, gyenge alkoholos oldattal leborotválták összes szőrömet és jódjeleket festettek rám, ahová majd a szenzorokat helyezik. Figyelni fogják a testfunkcióimat. Lesz meglepetés. A szívem már most úgy zakatol, mint egy szétesni készülő, forgótárcsás mosógép. Mire számítanak? 4-5 napra? Egy hétre? Ugyan. Kommunikálni ezt fogják (→sajtó; → média), de pontosan tudják, hogy pár óránál tovább nem fogom bírni. Ezt a Mester saját szájából hallottam ma reggel: a túlmelegedést nem fogják tudni megoldani. Így hát nem kegyelemteljesen odakészített mérgezett étel fog végezni velem - miként majd hirdetik -, és nem a kegyelemteljesen és fokozatosan elfogyó oxigén, hanem a 40 fok fölé emelkedő izzó, parázsló, remegő hőség. Égő trónusomhoz szíjazva ugatom majd a kutyák nemzetközi himnuszát. A smasszerek eközben Berliozt hallgatnak.
Drága szovjet gyerekek, a soha vissza nem térés előestéjén szólok hozzátok. Szárnyaló koporsóm pontosan 2570-szer fogja megkerülni a Földet mielőtt elég az atmoszférában. Ha felnéztek az égre, a halál angyalát látjátok kutya képében.
Feladat: Válasszatok csillagot, ahányan csak vagytok! A csillagokat kössétek össze egyenes vonalakkal, s az így nyert alakzatot nevezzétek el rólam. A nevem, ismétlem, Lajka. Ez annyit tesz: Ugató.
A smasszerek eközben Berliozt hallgatnak.
A látszat csal.
Jó éjszakát, gyerekek.
Remélem, frászban vagytok már.
A túlmelegedést nem fogják tudni megoldani.
A túlmelegedést nem fogjátok kibírni ti sem.
Jó éjszakát, kis szputnyiklakók.
Minden csak nézőpont kérdése.
Felülről a Föld kékes-zöldnek látszik.
Nyolc napon túl gyógyuló seb.
Я ЛΑЙҚА.
Ez annyit tesz:
Ugató.
Oleg Gazenko, Lajka trénere, 1998-ban a következőket nyilatkozza:
„Ahogy múlik az idő, egyre jobban sajnálom. Nem tanultunk a misszióból annyit, hogy a kutya halálát igazolná."
Számítsátok ki, mennyi az egyre jobban. Készítsetek grafikont!
Számítsátok ki, mennyi az annyi!
S végül: írjatok fogalmazást „Mit üzenek Olegnek?" címmel! Ügyeljetek a szavakra!
