A Flórián térnél óriási dugóba kerültünk javítják az utat szélesítik elterelték a forgalmat állt a kocsisor az építkezés vasbeton díszletei között mi lesz már evett a penész gyűlölöm a várakozást folyton arra gondolok mennyi mindent csinálhatnék én ezalatt úgy érzem ilyenkor valami felsőbb hatalom lopja az időt az életemből mert múlnak a percek az órák a sok várakozással egy nappal megint rövidebb az élet s a fogság is idéztem Radnótit Vera kijavított dühbe gurultam minek javítgat nem irodalomórán vagyunk veszekedtünk háromnegyed tízre értünk a telekhez nyilván másokat is becsapott a meteorológia és az összes nyaralótulajdonosnak pont most jutott eszébe hogy ki kéne ruccanni a telekre mert itt a tavasz
Leállítottam a Trabantot a murvás utcán anyám kis faházával szemben melyet lelkiismeret-furdalás nélkül bódénak is nevezhetnénk pindurka szoba hálófülke mosdó slussz Erdért gyártmány sok ilyen áll ezen a telepen az országút és a folyó között rengeteg zsebkendőnyi telken rengeteg faház sorakozik egymás mellett igazi bódéország persze könnyű fintorogni de például anyám se bírta volna megvenni a telket ha nagyobb volna ugyanez a helyzet a házzal a kispénzűeknek is joguk van hozzá hogy üdülőjük legyen és emiatt keletkeznek az ilyen telepek a bódéországok de még mindig jobb mint a semmi sokszor víkendeztünk már itt és kis telken is lehet napozni zuhanyozni tollaslabdázni sok jó ember kis helyen is elfér
Aznap sajnos hidegebb volt a kelleténél és Zimmerék a bal hátsó szomszédok kopácsolni kezdtek renoválták a házukon a tetőt jobbra viszont Magyari doktor fűnyírózott a saját készítésű diesel fűnyíróján melynek olyan hangja van mint egy traktornak szemben Telcsné pedig a lehullott faleveleket égette és a szél odahozta mifelénk az összes füstöt és bűzt ezáltal megszűnt a jó levegő mely már amúgy se túl tiszta errefelé a sok autó miatt ugye minden telekhez nagyjából egy kocsit is lehet számítani mert az emberek előbb autót vesznek csak azután következik az üdülő és akkor örökösen barkácsolnak fúrnak faragnak matatnak rajta én nem értem mi ebben az élvezet állítólag a fizikai munka levezeti a feszültséget szóval bal hátulról durr durr durr jobbról brrrrrr grrrrrr zrrrrrr szemből füst és bűz kár hogy nem hoztunk magunkkal gázálarcot mondtam és füldugót mondta Vera és Valeriánát mondtam és fagykenőcsöt mondta Vera
Kinyitottam a vizet ami nem ment könnyen de Vakulity a jobb hátsó szomszéd segített sajnos télen mindig berozsdásodnak a menetek a vízaknában aztán bekapcsoltam a villanyórát is és sétáltunk Verával a folyó partján és ebédeltünk a Vadász étteremben és csak eltelt a délután és korán lefeküdtünk mert mindketten fáradtak voltunk
Éjszaka arra ébredtem hogy valaki mászkál a tetőn hülyeségeket álmodtam előtte s amikor fölriadtam tisztán hallottam a lépéseket ez teljes képtelenség a háznak hullámalumínium teteje van nem bír el egy embert különben is ferde és azonkívül semmi értelme hogy valaki a tetőnkön mászkáljon ha betörő volna bejönne az ajtón szóval baromság de akkor felült az ágyon Vera is te mi ez valaki matat odafönn kiröhögtem és magyaráztam neki hogy ez nonszensz jó de akkor mi a fene lehet és erre már nem tudtam választ adni hallgatóztunk a sötétben talán a szél mozgatja a tetőt mondtam bizonytalanul tudniillik nem úgy tűnt mintha szél fújna odakinn és töltöttünk már itt néhány viharos éjszakát de sose recsegett a tető
Esetleg a lehűléstől igen a fémek összemennek a hidegben és a nagy hőmérsékletváltozás hatására talán az anyag önmozgása okozza a ropogást Vera kétkedő arccal hallgatott láttam nem hiszi és őszintén szólva én se nagyon hittem fölkeltem vettem a frottírköpenyt kimentem körülnézni sehol semmi csak a hideg sötétség elemlámpával pásztáztam a tetőt természetesen senki se volt rajta érthetetlen visszabújtam az ágyba és akkor kezdődött megint totty totty odafönn totty totty totty olyan tipegős gyerekléptek rejtély mondta Vera hátradőltem bánom is én aludjunk de nem tudtunk aludni egyrészt a zaj miatt másrészt
Másrészt nőtt bennem a rossz érzés amelyről csak később állapítottam meg hogy tulajdonképpen félelem volt nem értettem hogyan félhet egy ilyen nagy darab marha ember pusztán attól hogy ropog a ház teteje hiszen az nem izgatott hogy valaki odafönn járkál mert ellenőriztem és mert ki van zárva és mert azt adja az isten majd én lecibálom onnét s kap két akkora frászt hogy megemlegeti viszont nem tudtam mitől ered a zaj és ez bizonytalanságot okozott vagyis féltem egyre jobban és egész éjszaka virrasztottam és izzadt a hátam pedig hűvös volt
Reggel lett végre valahára fölkeltem tüzetesen megvizsgáltam a tetőt persze nem találtam semmit ideges gyötrött kialvatlan voltam kavargott a gyomrom mert rágyújtottam éhgyomorra ami nagy hiba nézelődtem és észrevettem egy madarat a villanypóznán ekkor támadt az agyamban a föltevés amely a következő másodpercben bizonyítást nyert tudniillik huss a madár a tetőnkre röpült a hullámalumínium lemez pedig roppant egyet szóval erről van szó kár volt izgulni előbb-utóbb mindenre találunk magyarázatot hívtam Verát ám mire ő odaért a madár eltűnt viszont a ropogást továbbra is hallottuk ettől azonban már nem jöttem zavarba biztos a tető alá bújt mondtam és hoztam a kerti asztalt rátettem a fonott széket fölálltam be akartam lesni a hullámalumínium résein de imbolygott a szék és hiába nyújtózkodtam nem értem el persze a tető alatt amúgy is sötét van szóltam Verának hozzon egy rudat vagy pálcát vagy seprűnyelet ő a régi táskarádió antennáját adta oda mely letörött na avval bekotortam sok toll szalmaszál vattaszerű pihe hullott alá s kirebbent két madár a résből én tovább nyúlkáltam a végén előbukkant a fészek leesett a fűbe
Vera megnézte hűha fiókák vannak benne én éppen lábujjhegyre ágaskodva próbáltam bekukucskálni a tető alá s egy pillanatra sikerült is láttam több kilónyi száradt madárszart füvet levelet gazt a homályban és ekkor hallottam Vera megjegyzését a fiókákról majdnem leestem ez eszembe se jutott hogy a fészekben fiókák lehetnek talán vissza kéne tenni mondta Vera én is erre gondoltam csakhogy máris kissé megvetemedett a vékony rostlemez mely plafonul szolgál nyilván a sok pisi kaki amit ráeregettek ugye ha visszadugjuk a fészket akkor ez folytatódik a végén tönkremegy a lemez s ki issza meg a levét én hisz nekem kell szaladgálnom újat vennem szerelőt hívatnom vagy mittudomén mert anyám mindennel engem nyaggat szóval nem tehetem vissza sőt ellenkezőleg ki kell piszkálnom az összes mocskot a tető alól s a rések elé fogok szögezni egy lécet hogy máskor ne tudjanak ide betelepedni a madarak mondtam Verának s nem értettem miért van annyira odáig
De amikor lemásztam és megtekintettem a fiókákat már én is odáig voltam még sose láttam ilyen kismadarakat illetve fiókákat mert túlzás volna madárnak nevezni azt a három csupasz sárga nedves pici lényt amik a fészekben ültek és csak a csőrük emlékeztetett valamelyest a verébre tudniillik a két madár veréb volt akiket elriasztottam és most a villanypóznán ugráltak csiripeltek izgatottan míg a gyerekeik tátogatták a csőrüket és erőtlenül nyivákoltak igen leginkább halk nagyon halk macskanyávogásra emlékeztetett a hangjuk ez vicces ugye tekintettel arra hogy a macska a verébnek ellensége
Csak álltunk ott bambán a pucér lényecskék fölött és nekem kapart a torkom mintha náthás volnék huzatot kaphattam mikor éjszaka kirohangáltam egy szál fürdőköpenyben de nem nátha hanem valami lelkiismeret-furdalásféle jött rám persze ha vettem volna a fáradságot hogy kihozzam a létrát a sufniból akkor az elemlámpával előbb megnézhettem volna hogy mi van de én rögtön bedugtam az antennát és lezuhantak szegénykék csoda hogy élnek
Tegyük föl a fészket a tetőre kívülről rá a hullámalumíniumra mondta Vera hm ezt meg lehetne próbálni hoztam a létrát és felraktam a fészket a villámhárító mellé eközben a verébszülők egyre nyugtalanabbul zajongtak a póznán ezek azt hiszik hogy mi bántani akarjuk a csemetéiket nagyon meg vannak rémülve lemásztam s vártuk hogy odarepüljenek a fészkükhöz de hiába ők ott maradtak a póznán talán tőlünk félnek kicsit arrébb mentünk és ekkor a madarak a levegőbe szökkentek kört írtak le a ház fölött na most gondoltuk ám mégse szálltak oda csak cikáztak négy-öt méterre a fészektől mit vacakolnak motyogta Vera hát ott van az orruk alatt vártunk vártunk hiába a verebek köröztek a tetőnél de egyikük sem ereszkedett le a fészekhez bolondok ezek vagy mi
Biztos azért nem mert úgyse tudják elszállítani a fiókáikat onnét mondta Vera már miért ne tudnák vegyék szépen egyenként a csőrükbe de éreztem Verának igaza van és szólni kéne a verebeknek hogy csináljanak valahol egy új fészket mi majd odaszállítmányozzuk nekik a kicsiket mutogattam a madaraknak próbáltam értésükre adni hogy ne féljenek jó szándékkal vagyunk irántuk csupán félreértés volt az egész de sajnos nem engedhetjük hogy a tető alatt lakjanak mert szétrohasztják a lemezeket viszont szívesen segítünk csakhogy akkor már az összes szomszédok engem figyeltek ahogy ott ágáltam biztos hülyének néznek na még ez hiányzott bevonultam a házba gondolkodni a verebek különben se akarták megérteni hogy mit mutogatok csak köröztek a ház fölött élesen csiripelve buta dögök cigarettára gyújtottam nagyon dobogott a szívem s egy ér mocorgott a halántékomon
Később mégis visszatettük a fészket a tető alá ideiglenesen bár én már belenyugodtam volna hogy ott maradjon örökre és rohadjanak meg a lemezek szóval visszacsúsztattam mert fújni kezdett a szél és aggódtunk hogy lesodorja a fészket a ferde hullámalumímiumról nem kell hogy újra akkorát essenek mint amikor kikotortad őket mondta Vera tehát én vagyok a hibás köszönöm már elegem volt a verebekből hisz annyi van belőlük mint égen a csillag mi a fenének vacakolunk velük de nem tudtam megnyugodni állandóan azt lestem mikor röpülnek végre be a szülők a résen a fészekbe ám azok az idióták továbbra is csak ott ingáztak a villámhárító tájékán semmi hajlandóságot nem mutattak hogy visszamenjenek a gyerekeikhez pedig már a házban is hallani lehetett azt a halk jajongásszerű hangot és Vera egy csomó verébfészket fedezett föl a szomszéd házak ereszeiben meg az utca fáin furcsa hogy eddig észre se vettük ezeket most figyelni kezdtük a többi verébszülőket akik időről időre befutottak a fészkükhöz nyilván ennivalót visznek a kicsinyeiknek csak pont ez a mi két madarunk a kivétel a fiókák már biztos halál éhesek dünnyögte Vera persze mert a papájuk és a mamájuk megtébolyodott erről végképp nem tehetek
Végül Vera kérésére újra levettem a fészket mutattuk a verebeknek tessék itt van gyertek barátaim a fűbe raktam feltűnő mozdulattal és bementünk a házba hogy ne zavarjuk őket de akkor se röpültek oda a kétségbeesetten nyivákoló fiókákhoz én pedig már éreztem hogy a dolog helyrehozhatatlan sejtettem hogy Vera a mi másfél éves Julcsi lányunkra gondol aki most anyámnál van annak idején amikor ötnaposan hazavittük a kórházból éppilyen csupasz tehetetlen lény volt csak kicsivel nagyobb kábé akkora mint egy grillcsirke és úgy is nézett ki na de azért mégse ugyanaz a mi gyerekünk aki ember mint ezek a verébfiókák és nem kell olyan szemrehányóan nézni rám neked is lehetett volna annyi eszed hogy figyelmeztess ahol fészek van ott fióka is van de egy szót se szóltál miért vágod a pofákat nagyon érdekes
Kiment otthagyott cigarettáztam nem sokáig bírtam ülve maradni leselkedtem az ablakon láttam hogy etetni próbálja a fiókákat kenyérmorzsát szórt a fészekre micsoda marhaság hol hallottad te hogy a verébfiókák fehérkenyeret esznek Vera vállat vont hogy akkor mondjam meg mit adjon nekik fogalmam sincs talán tejet jó de hogyan elvégre nem itathatja őket pohárból bánom is én mérgesen visszazöttyentem a kempingszékre felőlem azt csinál amit akar láttam a másik ablakon át hogy a verébszülők még mindig fölöttünk köröznek elmehetnének már a büdös francba
Vera műanyag szívószálat vett a szájába s azzal próbált tejet csöppenteni a kicsik szájába illetve csőrébe na erre befizetek kisétáltam néztem a tátogató állatkákat melyek akkorkák se voltak mint a hüvelykujjam szemmel láthatólag fuldoklottak a torkukba zúduló folyadéktól szerintem kisebb cseppeket kell csorgatni elvettem tőle a szívószálat kortyoltam a tejből s tapasztaltam hogy mondani könnyű csinálni nehéz így elpusztulnak abbahagytuk
Fölpakoltam a fészket a kertkapu oszlopára hátha majd odamerészkednek a szülők viszont ekkor átszólt Magyari doktor a szomszédból hogy kár a fáradságért tudniillik a madarak soha nem térnek vissza a fészkükhöz ha idegen állat hozzányúlt s e tekintetben az ember is állat én szigorúan néztem rá azt hittem sértegetni akar mert rossz viszonyban voltunk tavaly többször kértem hogy legalább vasárnap délelőttönként ne dübörögjön a fűnyírójával ő megsértődött de most nem látszott ellenségesnek magyarázta hogy az öccse állatorvos és ő mesélte ezt neki
Jött Vakulity hogy fojtsuk vízbe a fiókákat ne szenvedjenek tovább és jött Telcsné hogy adjuk oda a gyerekeknek hadd játsszanak velük és jött Zimmer hogy szerinte meg kéne próbálni fölnevelni őket kalitkában szóval kiderült hogy egész idő alatt figyeltek minket jobbról balról elölről hátulról ó az csak látszat hogy az ember legalább a saját zsebkendőnyi területén a maga ura hisz egymás nyakán vagyunk itt nincs menekvés már javában érveltek-ellenérveltek ott a kertünkben és idegesített a csődület senki se hívta ezeket csak az a fontos nekik hogy okoskodjanak Verára néztem még mindig a fészek mellett állt bámulta a kicsiket a szülők pedig rendületlenül röpdöstek fölöttünk már a csiripelést beszüntették huss ide huss oda némán hát ebből elég
Fogalmam se volt mit ehetnek a fiókák eltarthatóak-e ketrecben hogyan lehetne mégis odacsalogatni a szüleiket és nem tudtam igaza van-e Vakulitynak hogy talán tényleg humánusabb eljárás volna vízbe fojtani őket ha már így áll a helyzet és egyáltalán szörnyű tehetetlenséget éreztem mely olyan volt mintha viszketne minden porcikám és szívtam a cigarettákat és vártam hogy elmúljon ez az egész
Otthagytuk a fészket a kertkapu oszlopán s beültünk a Trabantba bár eredetileg úgy terveztük hogy a Vadász étteremben ebédelünk de Vera mondta hogy inkább induljunk hazafelé mert nem különösebben éhes rendben legalább megússzuk a csúcsforgalmat ami csak részben sikerült sajnos a félig kész viadukton rémes dugóba kerültünk s onnét lépésben vánszorogtunk a Flórián térig talán mégis odarepülnek dünnyögte Vera nem feleltem alig vártam hogy otthon legyünk lássam Julcsit és amikor az anyám elment csúnyán összevesztünk egy leejtett pohár miatt és este altatót vettem be hogy tudjak aludni és ne álmodjam
Azóta pedig nincsen nálunk békesség valami szétpattant nem beszélünk róla de látom Vera szemén ő meg az enyémen hogy félünk igen félünk mert mi volna ha egy hatalmas erő benyújtaná a póznáját a lakásunkba és kikotorná az ágyat a könyvespolcokat az íróasztalt a szőnyegeket a szekrényt a ruhákat a vázákat az edényeket a hamutartókat az iratainkat szóval mindent amit az évek során összegyűjtögettünk és mi kimenekülnénk valahogyan de Julcsi lezuhanna a mélybe és a monstrumok mutogatnának de mi nem értenénk karattyolnának de mi nem értenénk jót akarnának de mi nem értenénk segíteni akarnának de mi nem értenénk és valami öblös csővel igyekeznének táplálni a lányunkat de nem sikerülne és az a cső volna az utolsó a legeslegutolsó szalmaszál ami megmenthetne minket csakhogy olyasmi csurogna belőle amitől fulladoznánk és brrr grrr zrrr mondanák nekünk barátságosan és mi félőrülten röpködnénk az életünk romjai fölött és
Tudom én hogy ez ostobaság elvégre a veréb kártékony állat megnéztem a Nagy Brehmben a házi veréb Passzer Domesztikusz az ember gazdaságán élősködő szárnyas és nem érdemli meg oltalmunkat ezt írják de az a legnagyobb baj hogy Vera engem vádol sose beszél róla csakhogy látom én érzem én és még azt is olvastam a Brehmben hogy a veréb nélkül szűkölködő városka oly szomorú benyomást kelt mint a gyermektelen ház és én már napok óta figyelem az utcánkat és keresem a verebeket de csak galambok vannak nagy kövér galambok hát én nem értem hova lettek a verebek mondd meg nekem hova lettek mikor pedig ők nem is költöznek télire Afrikába hanem itt maradnak velünk akkor hát hová tűntek mondjátok meg
